Ez a tegnapi sztori másra is rávilágított.
A hóolvadás után beszippantotta a kertet a sár, ami kis híján a kocsimmal együtt érintett kellemetlenül. A kis piros végül az utcán várta a száradást, de csupán a várakozás nem az én műfajom: megoldás kellet. A szomszéd szállította is, egyszercsak leboríttatta a közös kis bevezető utunkat murvával. Épp tömörített, amikor kiértem. Sajnáltam, hogy nem szólt, szívesen részt vettem volna a munkában a közös jóért. Gyorsan megegyeztünk, hogy a maradék útszakaszt és a jövendő kocsibejárómat én abszolválom.
Másnap érkezett is az anyag, kellő kupacokban leborítva, elszórva, hogy könnyebb legyen a terítés.
Sütött a nap, jó kedvem is lett attól, hogy megint meg tudok oldani valamit önerőből, így nagy lendülettel vetettem bele magam a munkába. Időben be voltam szorítva, a következő online megbeszélésig alig két órám volt, pláne rákapcsoltam: semmi lötyögés, tempó-tempó. Aztán egy inspiráló egyeztetés után még sötétedésig folytattam…
A testem velem tartott, képes volt, rendelkezésre állt, teljesített, meghálálva az elmúlt évek karbantartását.
Mert negyven felett számomra az edzés nemcsak feszültséglevezetés, pláne nem külcsín. Bár, be kell valljam, nagyon megszerettem az izmaim látványát.
Megdolgoztam érte: azért is, hogy legyenek izmaim és azért is, hogy megszeressem (újra) a kis habtestem.
Miről szól akkor az edzés nekem?
Épp arról, amiről a durva murva-sztori, ahogy Tomi barátom nevezte. Azért edzek, hogy képes és rugalmas maradjak a mindennapokban felmerülő feladataimat ellátni. Azért, hogy fizikailag a topon kiszolgáljam az őrült ötleteimet. Azért, hogy mentálisan és a konyhában is a topon kiszolgáljam, építsem a fizikai kereteimet biztosító burkot.
Nem volt ez mindig így. Sokszor zsigereltem ki vagy hagytam figyelmen kívül én is a testem. És voltunk haragban, évekig egy durva cserbenhagyásért, amiből nehezen építettem fel újra a kapcsolatunkat. Épp az edzés az, ami segített. Ott tapasztaltam meg ismét, hogy ha megadom a testemnek, ami jár és amire szüksége van, akkor én is megkaphatom, amit szeretnék: hogy kívül-belül az az erős nő lehessek, akinek érezni szeretem magam. Lassan kialakult az az egyensúly, amiben jelenleg élünk és amiben tegnap este is hálás lehettem, hogy elfáradtam piszkosul, de képes voltam rá, mert nem, ez nem magától értetődő. Szóval köszönöm.
