„Az AI elveszi a munkádat.”
„Az AI szűkíti az ügyfélkörünket.”
Egyre többször hallom-olvasom az aggódó szavakat, ügyfelektől, szülőktől, kollégáktól.
Szerintem ez is jóval árnyaltabb ennél. Mire gondolok?
Mire használják valójában az AI-t?
Tény, hogy az AI legnépszerűbb felhasználási köre a Harvard Business Review* kutatása szerint nem a programozás, nem is a tartalomgyártás, hanem a mindennapos érzelmi támogatás.
Mit jelent ez?
Azt, hogy a mai, individualista világban az AI-t elérők körében ez a legnagyobb hiátus: egy napi 24 órában elérhető virtuális cimbora.
Az én válaszom erre a közösségszervezés,
a valódi, minőségi kapcsolódás legyenek helyi vagy vállalkozói, online vagy offline: a közösség lesz, ami megtart, ami támaszt nyújt, ami észreveszi, ha elakadtál a hóban vagy az üzleti életben.
Hogyan egészíti ki az AI a munkámat?
Az AI szépen kiegészítheti a munkámat. Nincsenek átlagos klienseim, így az AI-használatuk is elég széles skálán mozog:
van, akinek már szerves részét képezi a napi munkavégzésének,
van, aki tanulgatja,
van, aki már ráfüggött és minden kérdést először “vele” vitat meg,
van, aki úgy beszélget vele, ahogy hús-vér emberrel soha és igen,
van olyan is, aki szerint maga az ördög…
Hogyan tudjuk használni ott, ahol erre késztetés vagy hajlandóság van?
- Lehet stresszlevezető technikákat tanulni, meditálni,
- megtervezni egy vizsgaidőszakot, egy étrendet,
- nyomon követni egy projektet és még sorolhatnám.
A használat árnyoldala és tanulási folyamata.
Indul egyfajta belecsavarodás.
Eltart egy ideig: határpróbálgatás, tesztelgetés, pontatlanság, konkrét hibák, bosszankodás…újratervezés…
(Közben fejlődik a kérdezéstechnika, az algoritmus egyfajta kiismerése is, hogy csak a legalapvetőbbeket említsem.)
De eddig még mindig eljött az a pont, amikor a kliens – legyen bár gyerek vagy felnőtt – felülbírál, máshogy dönt és megéli, hogy az AI is csak egy lehetőség, ami segíti őt, de a felelősség, a kritikus gondolkodás képessége az övé.
Ilyenkor az AI elfoglalja az asszisztensi pozíciót az életében.
Meddig lesz ez így?
Meddig őrzik meg az emberek a józan eszüket és hol veszi át a gép az irányítást.
Őszintén nem tudom.
Személyes felelősségem.
De érzem a magam felelősségét abban, hogy az embertől emberig kapcsolódás értékét mutassam, tanítsam, képviseljem minden egyes alkalommal, amikor csak tehetem.
Mi az, amire az AI nem képes?
Empátiára.
Érzelmek kimutatására.
De még az érzelmek felismerésére sem.
Ezt csak mi, emberek tudjuk megadni egymásnak.
Amikor egy kliensem szomorú, csalódott, elkínzott, velem, a humanoiddal fogja megosztani.
Amikor boldog, szárnyaló, elégedett, akkor a családjával, a kollégáival fog ünnepelni.
Mi van azokkal, akiknek már nincs kapcsolatuk magukkal, az érzelmi életükkel se?
Egyre gyakrabban találkozom velük is.
Mert ők meg emiatt a hiátus miatt keresnek fel: hiányoznak önmaguknak és az AI maximum ragtapaszokkal szolgál az én-sebekre, míg a velem való munka valódi (újra)felfedezést hoz.
Neked miben segíthetek?
*további részletek a 2025-ös felmérésről itt:
